Thuolt István

Thuolt István a Miklós huszárezredben hadapród volt és 22 évesen 1848 augusztusában jött át a magyar honvédséghez. Az 1.sz. bihari nemzetőr zászlóalj főhadnagyaként már szeptember elején kitüntette magát Perlasz ostrománál.

 1848. november 24‑én az Ihász Dániel őrnagy parancsnoksága alatt álló 55. zászlóaljhoz nevezték ki főhadnagynak. Ihász Dániellel együtt Bem seregében küzdötték végig a szabadságharcot. Ihász Dániel őrnagy később a leghűségesebb társa lett Kossuth Lajosnak az emigrációban.

Thuolt Istvánt 1849. március 27-én az 55. Honvédő Zászlóaljhoz századosnak nevezték ki. Az 55. zászlóalj 1849. július közepén a Vöröstorony-szoros felügyeletére kapott parancsot, de a Nagyszeben felől támadó Lüders orosz tábornok seregei július 20-án kiszorították Oláh Országba, s ott Kineninél a török hadsereg előtt letették a fegyvert.

Ez volt a szabadságharc első fegyver letétele. A foglyokat Vidinbe (Törökországba a mai Bulgáriába) internálták ahová már egy hónap múlva tömegesen érkeztek honvédek és a menekülő polgári személyek is.

 Azért, hogy a török kormány ne adja ki az emigráltakat, nagy részük áttér a mohamedán vallásra s beléptek a török hadseregbe. Ez a kényszerű lépés akkor a fennmaradásukat jelentette.

Thuolt és családja 1852. október 26-án indult Angliából az új világba, Amerikába, ahol jól jövedelmező lovardát alapított. Kossuth kívánságára 1867-ben még is hazatért, és Monostorpályiban telepedett le. Hazatérése után országgyűlési képviselő lett. Községünkben a gróf Zichy család kúriájában laktak. Thuolt hazatérése után baráti látogatáson felkereste Torinóban Kossuthot. Ez után Monostorpályi az emigrációban élő Kossuth híveinek találkozóhelye lett.

Thuolt István köztiszteletben álló emberként élt a faluban és itt is halt meg 1893-ban, 67 éves korában. 1896-ban.